A Monori Pincefalu bemutatása

Monorról, a szõlõ bûvöletében

Monor város 1998-ban ünnepelte elsõ írásos említésének 600 éves évfordulóját. Az elsõ ismert oklevél, amely Zsigmond király uralkodása idején, 1398-ban jelent meg, még Monar-ként említi városunkat, de a 3 évvel késõbb, 1401-ben keletkezett határleírás már a mai nevén, Monor-ként. Az elsõ hiteles térképi ábrázolás Monorról és környékérõl a Mária-Terézia által elrendelt katonai felmérés alapján készült. Az 1780-ban elkészült térképlap már olyan részletes térkép, hogy az Alszög, a Fõszög, a református templom és környéke, a szõlõk és az erdõk kiterjedése is leolvasható róla. Az elsõ magyarnyelvû földrajzi szótár így ír Monorról 1799-ben:”Monor magyar falu Pest Várm. földes Ura az Egri Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, többen reformátusok,…bora meglehetõsen sok terem, úgy mindenféle gabonája is.”
A második katonai felmérés 1861 évben készült, részletgazdag, több tanya neve és helye leovasható róla. Többek között: Szél-tany, Bokros-tanya, Lukács-tanya. Bajkai-tanya, a Monori, Mádi és Tetei szõlõk. Monor mezõvárosról 1877-es monográfia az alábbiakat írja: ”Monor igen törekvõ derék magyar mezõváros. A határterület északi része a Cserhát magasabb dombsorán terülõ löszös és agyagos. Ennek ⅓-a szõlõkkel van kiültetve, és ⅔-a szántó. A szõlõhegyek nevei: Mádi-, Lapos-, Strázsa-, Malom-, Forráshegy-, és Völgykút alatti. … A határbeli szõlõ 389 kat. Hold…A termelt bor a vidék ízletesebb és jobbféle asztali borai közé tartozik, s szintén pénzt hozó cikk, emelett pedig az asztali szõlõ eladása is jelentékeny.”

A szõlõtelepítés kezdetérõl

A monori szõlõtelepítések 1446-tól az egri Káptalan birtokcseréjétõl feltételezhetõk, ugyanis 1446-tól Eger város katolikus egyháztanácsa lett Monor földbirtokosa. Az egri szõlõ- és borkultúra hatására, a Káptalan ösztönzésére történtek meg a szõlõ ültetések. Az egri káptalan monori birtokán a helybéli lakosok telepítették és mûvelték a szõlõt. A török kiûzése után, az 1696-ban visszatelepült 106 családból kilencvennek volt évi 4-5 hekto bort adó szõlõje. Az 1780-ra elkészült katonai térkép pedig promontóriumot, szõlõvel borított hegyoldalt is megjelöl.Az egri káptalan földesurasága idejében megkezdett szõlõtelepítések napjainkban is folytatódnak. Az újabb telepítések hungaricum szõlõ- és gyümölcsfajták felhasználásával történnek.

Strázsa-hegy, a pincék bûvöletében

Az 1861. évi második katonai felmérés térképlapja a szõlõs területeken belül pincéket is feltüntet a Strázsa-hegyen, a Téglagyári-dûlõben, és a Kutya-hegyen. Pincék már régebben is voltak, csak a korábbi térképeken a szõlõterületen belül nem tüntették fel azokat. A löszbe vájt monori pincék gádorjai mélyen vezetnek le a bortároló részhez. Több pince még ma is téglázatlan. A pincegádorok elõtti régi kamrák sárfalból készültek, nádfedélzettel néhány kamrát fazsindellyel borítottak. A pincekamrák mögött létrejött gádorok sora adja a pincesorok egyes részein megfigyelhetõ sajátos „bakhát”-hatást. Az összhatásában többé-kevésbé egységesnek tûnõ pincefalu épületei hat típusba sorolhatók amelyek a galériában megtekinthetõl.
A Strázsa-hegyen egy kisebb falu nagyságú, pincesorokkal tagolt szõlõskertek, borházak, pincék alkotta pincefalu ékeskedik. A harmadik évezred elején büszkék vagyunk féltve örzött örökségünkre, Monor ékességére a Strázsahegy pincesoraira,  vagy monhatjuk a pincefalunkra.
A hegyközségekrõl A Monor Strázsa-hegyi és Száraz-hegyi hegyközség, valamint Gomba-Bénye hegyközség egységes tájjeleget alkot.
Monoron a Cserháti-dombság alsó lejtõjén Monorierdõ felé haladva, a megfelelõ homokos területen, így Száraz-hegyen is történt szõlõtelepítés. A Monor Száraz-hegyi kordonos mûvelésû szõlõterület összeér és határos a Gomba-Bénye hegyközsség kordonos mûvelésû szõlõterületével.

Ezer Pince Szõlészeti és Borászati Tanösvény