Sintár András, Öcsi bácsi emlékére

Monori Pincefalu, Csak úgy megálltunk egy borkóstolásra.
Mindenkinek megvan a maga története, hogy hogyan is kezdődött kapcsolata a borral, a pincefaluval. Lényeg mindég ugyanaz, vágyunk a barátkozásra, a társas együttlétre, a hangulatos beszélgetésre, amelyhez jó ha egy kis étel és bor is társul.

Kapcsolata a pincefaluval a sógora pincéjével indult ahova kollégáival rendszeresen kiruccantak bulizni, főzni, iszogatni és természetesen megvitatni a mindennapokat. Azonban vannak olyan emberek akik nem csak szeretnek ilyen összejövetelek részesei lenni hanem azt generálni és szervezni is szeretik, akinek örömet okoz a vendéglátói szerep. Így Öcsi bácsi 1992-ben jutott arra a gondolatra, hogy „legyen nekem is pincém” , a gondolatot tett követte, ahol már elkészíthette a saját borát, ahova bármikor kimehetett és beinvitálhatta az arrajárót, barátait egy pohár borra egy kis falatozásra. Öcsi bácsi nagy hangulatcsináló ember volt aki a pincefalu téglagyári oldalának emblematikus szereplőjévé vált, amikor kint volt egy táblát függesztett ki,


„Ez a pince mindég nyitva, várlak mindég vissza!”

 

Borrendünk tagjai is felismerték, hogy személye, tevékenysége segítheti céljaink megvalósítását, így 2003-ban a tagjaink sorába fogadtuk, borlovaggá avattuk. Ettől az időponttól kezdve a legutóbbi időkig rendezvényeink elmaradhatatlan részesévé vált, sokszor ültünk együtt, beszélgettünk és ami igaz az igaz, a végén jót nótáztunk, emlékezetes és szép együttlétek voltak. Emlékünkben egy vidám, segítőkész jó barátként él tovább, reményeink szerint az alábbi képek alátámasztják állításunkat és ezek a képek mindnyájunknak segítenek felidézni emlékét.


Emlékezés (Régiólapok) >>


« vissza