Őszi hangulat a Monori Pincefaluban


Ha különböző korosztályoknál arról érdeklődünk, mi jut eszükbe mindenekelőtt a pincehegyi őszről, az ifjabbak azonnal rávágják: lehet kóstolni az újbort, ennek örömére bulit rendezni, s ha még novemberben is alkalmas rá az idő, szabad tűzön sütögetni, bográcsolni, dalolgatni.

A középkorúak mindezekhez hozzáteszik még, hogy ideje a borfejtésnek is, de munka végeztével a mulatságra, eszem-iszomra feltétlenül sort kell keríteni.

Az idősebb generáció már inkább a jó társaság, a nagy beszélgetések híve, némelyikük - ha a hideg őszi esték is szóba kerülnek - a kályha melegét is emlegeti.


Monori Pincefalu


Kosztolányi Dezső mindeme dolgok eszenciáját így foglalta össze:

 

Harminc, negyven közt hejjehujja vérünk,
hetven, nyolcvan közt sok bút-bajt megérünk,
de ötven, hatvan közt nem bánt betegség,
csöndben köszöntjük a nyugalmas estét.
Mögöttem a Vágy, a Csók, Pénz, a Hírnév
és messze-messze a Vénség, a Sír még.
Völgyön-hegyen futok, ha ti rohantok,
elandalítják lelkemet a lantok.
Újbort iszom, mikor jut rész nekem,
sok régi verset fújok részegen.
Ne búsulj Meng-tö, ez a kor az édes,
az ért a vershez, aki hatvanéves.


 


Az őszi pincehegy színeit főleg a lányok-asszonyok emlegetik, bár - tanú vagyok rá - észreveszi azt a férfinép is, csak nem szeret érzelmes húrokat pengetni.
A strázsahegyi őszutó is olyan, mint a festő palettája: színek olvadnak rajta össze és válnak szét, hol egy okkersárgán, hol egy borseprű-vörösön felejtődik az ember pillantása.
A szüret zsivajlármája után csend lesz, szinte egyik napról a másikra. Aki eddig sietett, lelassul: a sürgős munkák elvégezve, ideje a sétáknak, a szemlélődésnek, a látogatásoknak, a barátkozásnak. Na meg, persze, a borkóstolásnak.

Erre a nálunk november 11.-én esedékes Márton nap az egyik legkiválóbb alkalom.

Aki többet szeretne tudni arról, mi az a hagyomány, amit ilyenkor sűrű koccintgatással ápolunk, az egyik legnevesebb kulturális blogon belemerülhet:

További őszi képek a pincefaluról >>
« vissza