Strázsa-hegyi, a monori pincefalu emlékei

Strázsahegyi történetek és emlékek

Otthonunk Monor, közös munkánk, értékeink és hagyományaink ápolása a jövõnk záloga!

Anekdóták és történetek a pincefaluban

Berki István és Sintár András (beszélget és kérdez Koblencz Zsuzsa)

Lovak a kályha mellett, dalnokok a Sintár pincében

Ha a vendéget már eleve egy olyan, kézzel írott táblácska fogadja, mint amilyet Sintár András minden alkalommal kihelyez a pincéje bejáratához, a látogató azonnal jó kedvre derül. „Ez a pince nyitva/ várlak mindig vissza!”
Jó szerencsém elvezérelt már a neszmélyi, a móri, a bársonyosi, a gyöngyösi borvidékekre, és sok mindent volt alkalmam látni, tapasztalni, de ha meggondolom: hasonlóval másutt még nem találkoztam. A Strázsa szinte minden egyes pincéjében, pincekamrájában megtalálható, rigmusokba foglalt feliratok, úgy vélem, „monoricumok”. Aki nem magától versel, feltétlenül bekeretezteti és a falra függeszti Magócsi Lajos nótafa valamelyik kottájának és dalszövegének másolatát, esetleg a szomszéd vagy a sógor tréfás rímeit. Hogy a strázsahegyi boroknak köszönhetõ-e a poézis e vállfajának elburjánzása, vagy a monoriak eleve költõi lelkek, nem tudom...

Teljes cikk olvasása >>

Strázsahegyi Fehér Kálmán (kérdez és beszélget Koblencz Zsuzsa)

Jó bor van lent, nem lõre/ Gyere le egy búfelejtõre! / Igyál vígan kettõt-hármat/ Messze elkerül a bánat / Örömöt lelsz, bátorságot/ Borból meríts igazságot/ Légy erõsebb a bornál/ Érezd, hogy a Strázsán voltál – ez áll Strázsahegyi Kálmán pincekamrájának belsõ ajtaján.A falakon is rigmusokat olvasgathatunk, sõt a díszítõ elemként felfüggesztett lopótökökre is rímes sorokat rajzoltak. A szomszédban, néhai Monori Fûr Dezsõ szõlõsorai közt termett, becsavarodott kabakosra például ezt: „Az emberek el se hiszik, így jár, aki vizet iszik!” Lent, a pincemélyben újabb rigmusokkal találkozunk. A különleges, U alakban kanyarodó vájat egy szárnyát vasajtó zárja le, s ennek különösebb értelmét nem látnánk, ha nem állna az ajtólapon egy újabb költemény, a Bacchus-várás. A fölösleges ajtók létjogosultsága így mindjárt igazolást is nyer: ha már nem nyitogatják õket, legalább kedélyes olvasnivalóval szolgáljanak....

Teljes cikk olvasása >>

Kele Jánosnak írt verse >>

Kovács Sándor (beszélget és kérdez Koblencz Zsuzsa)

A vincellér unokája és az eltûnt Lázár-villa

A Lázár- villa fent volt, majdnem a hegy tetején, valamivel alatta az Ádler féle kastély

-magyarázza Kovács Sándor, s nem kétséges, hogy eközben maga elõtt látja mindkettõt. Az Ádler féle épület – amelynek múltjából számomra olyasmi rémlik, hogy fenyõkkel volt körülvéve, melyeken mókusok ugrándoztak, s a partoldalon a sövény olyan sûrûre nõtt, hogy rá lehetett könyökölni, mint egy mellvédre, úgy bámulni lefelé a kék párában úszó Monorra – átépítve, de ma is megvan.

Hogy a Lázár villát az oroszok vagy a németek gyújtották fel a háború alatt, arra már nem emlékszik senki. Mindenesetre csúnyán leégett. Pedig fénykorában olyan szép volt a 150-200 négyzetméter alapú épület, amelyen még egy kis torony is ékeskedett – Kovács Sándor látott errõl egy képet Lázárék családi albumában – hogy sírni támadt kedve, aki a két látványt összehasonlította.

Kovács Sándor nagyapja volt a villa körüli szõlõbirtok vincellérje húsz évig. Ebbe a pozícióba pedig akképpen került, hogy a ’20-as években nyugdíjazták a vasúttól, ám a gazdasági válság idején húsz százalékkal csökkentették a nyugdíjakat – muszáj volt valamivel pótolni a megcsappant jövedelmet.

Teljes cikk olvasása >>

Bokros Lajos (kérdez és beszélget Koblencz Zsuzsa)

Bokros Lajossal nótákról, barátokról, mértékletességről (2011. 03. 09.)

A 84 éves Bokros Lajost legénykorában „málnás Lajcsiként” emlegették, mert társaságban csakis málnaszörpöt ivott. Akkor kezdte kóstolgatni a bort, miután megnősült, de akkor is, azóta is csak mértékkel. A borászkodásba ellenben úgy beletanult, hogy - amint a pincekamrája falán függő emléklapok is tanúsítják – több bora is díjat nyert már a versenyeken. Málnaszörp mellett nemigen történhetett volna meg az sem, hogy az eltelt idő alatt száznál több nótát tanult meg, s megesett, hogy együtt dalolgatott a Magócsi pincében vendégeskedő kiváló nótaénekessel, Solti Károllyal....

Teljes cikk olvasása >>

Emlékek

Magócsi Lajos és pincészete

Monorról kaptuk a szűkszavú levelet, a pincefaluba csalogató meghívó mellett, a városiasodó nagyközség egyik legérdekesebb embere, Magócsi Lajos fogta benne rímek közé születésnapi-névnapi epilógusát: "Letettem a lantot, ez a dalom máris" - "Söpörtem eleget, söpörjön már más is...."
Mi késztette lapunk régi kedves barátját erre a hirtelen elhatározásra? Ahogy a dőlt betűs kis lírai vallomásból kiderül, nem valami jóvátehetetlen sérelem, csupán az észrevétlen idő, amely már Lajos bátyánk nótás-munkás alkotó életéből hatvanhét esztendőt lepergetett......

A teljes Szabad Föld cikk (1978) >>
Lemezen a nóta (Pest Megyei Hírlap 1968) >>
Kisfalumban nagy a sár (kotta) >>
Vigadó csárdás (kotta) >>
Pince csárdás (kotta) >>
Óh, te jó bor (kotta) >>
Köd borul az őszi tájra (kotta) >>
Van egy nóta tarsolyomban (kotta) >>
Ha énnekem borom van (kotta) >>
Ha igazi jóbarátom vagy (köszöntő, kotta) >>
Popper László névnapi köszöntése (1979.06.27) >>
Újévi köszöntő aláírással (kotta) >>
Újévi köszöntő és nóta (kotta) >>
Nóták (kotta) >>
Monori Szerzők Magyarnóta Estje >>