Disznótor a tetőn, és Krúdy citromos kolbásza

Körbejárt a minap, nagy tetszést aratva a népszerű internetes közösségi oldalon egy sokak számára meghökkentő poszt. Valaki lefotózta egy kőbányai emeletes lakóház földszinti faliújságján a frissen kitett cédulát, ami a következő szöveggel állította meg az ott lakókat:
„Tisztelt Lakók!
Most hétvégén disznóvágást tartunk a tetőn!

Disznó
Az ezzel járó kellemetlenségekért és zajokért elnézésüket kérjük, igyekszünk csendben és gyorsan feldarabolni a sertést! Tapasztaltabb lakó segítségét béltisztításhoz szívesen vennénk!!!
A reggeli hagymásvérre mindenkit szívesen várunk.
Megértésüket előre is köszönjük.
(...) Érdeklődni személyesen a tetőn lehet."
Ez a kézzel írott felhívás persze csak azokat késztethette álmélkodásra, akik nem tudják, milyen lélektani mélységek rejtőzhetnek egy disznótorban. Az ilyen eseménynek nem csak, hogy akármely társasház tetején létjogosultsága van – elvégre fővárosi emberben is ébredhet leküzdhetetlen vágy a disznótorok iránt – de ott a kibérelt helye az irodalomban is.

„Tanya, hóesés, disznóvágás. A torról késnek a vendégek, helyettük furcsa vándorok érkeznek. A Gazda ingerült, a Szolga rohan, a Gazdáné türelmetlen, a Komaasszonyok káromkodnak, az Öregasszony útban van. Egyszer csak összetörik alatta egy szék… és aztán elszabadul a pokol. Remenyik Zsigmond népmesei figurákon, stilizált nyelvezeten és vígjátéki fordulatokon keresztül beszél bűnről és halálról.” - aztán ezt előadja a Nemzeti Színház, parádés szereposztással, zenével, mint mesét, felnőtteknek. És már nem csak a disznótorban igazodunk el ismerősként, hanem az emberi viszonyok közt is.

Szabó Magda Disznótor című írása is utcákról, emberekről, emlékekről, kapcsolatokról szól, amihez a kiváló kiindulópont megint csak a disznótor:
„Paula felhívta az iskolában, bejelentette, hogy valami gyűlés van, tovább bent kell maradnia. Ha éhes, kérje el Andreától a vacsoráját, és Szalayt okvetlenül meg kell hívni a disznótorra, ő szóljon neki. Klárika néni ideígérte a késeket, a kolbász- meg hurkatöltőt, holnap menjen érte, holnap öt után. Megértette? Persze hogy meg. Soká nem jössz haza, Pólika? Nem tudod? Hát csak igyekezz, drágám!”

Móricz Zsigmondról egyenesen elképzelhetetlen, hogy kihagyta volna ábrázolásaiból éppen ezt a vidéki életben mindmáig súlypontnak számító eseményt, amely az író tolla alól úgy kerül ki, hogy az első mondatok után magunk is ott vagyunk az egyszobás, földpadlós, vályogfalú parasztházban, és kisgyerekként pislogunk ki a jégvirágos ablakon.:
„Gyönyörű szép világos reggel volt. A hó síma volt és nagy utakat szántott a tetején az éjszakai vihar, ami úgy maradt, mintha selyemvégeket húztak volna ki fehéredni.
Ez volt a legszebb disznóölés, amit életemben értem. Mikor mi kimentünk, már égett a tűz a disznó felett. Olyan nagy lánggal égett, hogy nem bírtunk eleget kacagni, amikor a pernyét elkaparta róla édes apám egy égett végű faággal. Olyan kicsi fekete malac volt a tűz alatt.
De azért disznóölés volt. Csak mikor a hurkát főzte édes anyám, az olyan vékony volt, mint a csigatészta s olyan gyenge volt, hogy a fazékban minduntalan kifakadt s kiömlött belőle a kása.”

Krúdyt sem azért hagytuk a végére -hiszen a sor amúgy is hosszan lehetne még folytatható – mintha éppen ő, a legkifinomultabb, legrafináltabb ízlésű írónk nem tette volna le a garast disznóölés témájában. Csakhogy róla azt is tudjuk: ide járt a szomszédba, Pilisre, ahol direkt az ő kedvéért készítettek citromos kolbászt.
Schumayer Róza, Pest Rózsája, múzsája és főszereplője a Vörös postakocsinak – aki markotányosnőként kezdte karrierjét, nagyurak által pártfogolt virágáruslányként folytatta, majd neves irodalmi szalon úrnőjeként élte virágkorát, végül szülőfalujába, Pilisre vonult vissza megöregedni és meghalni – minden évben disznót vágatott. Ezekre az eseményekre utóbb így emlékezett az író nővére:„ Említett Róza, hogy Pilisen háza van. A disznótorokat is ott szokta rendezni. Erre mindig meghívja az írókat is. Azt mondta, hogy ilyenkor Gyula mindig ott van. Anyám említette, hogy Gyula nagyon szereti a citromos kolbászt....akkor mondta Róza, hogy igen, tudom, hogy ez a kedvence, mert ha disznótorba vannak híva Pilisre, mindig gondoskodik erről Gyulának.”

Aki erről még nem hallott volna, íme, citromos kolbász receptje. Állítólag kakukkfűvel megbolondítva még lenyűgözőbb az ízhatás.

Forrás: KultPince
« vissza